Előszó

épzeld el. Zöld hegyekben kő út fekszik, napfényben kis patak ragyog. A postás nehéz csomagot tart a hátán, apukájával megy, és hirtelen találkozik egy szép lánnyal a búzamezőn, aki mosolyog rá. Ez a film ilyen kínai stílusú képet ábrázol. A keleti emberek finom és gyengéd érzelmei is fellelhetők benne. A film címe, Az ember, a hegy, a kutya (más neve, A postások a hegyekben).

Az összefoglalás

A fiatal postás ma először lép az útra a nehéz csomaggal, amely tele van levelekkel. A nyugdíjas apukája, aki egész élete folyamán jött-ment a hegyek között, úgy dönt, hogy elkíséri a fiát. Mennek a kutyájukkal, elhagyják az édesanyát, aki az elmúlt 20 évben mindig megvárta a férjét a ház előtt.

Az idős postás sokszor vidéken maradt, szóval a fia szerint ő nem szereti. Nem beszélnek sokat, de az egész utazás közben fokozatosan megértik egymást.

Az apa sokszor arra figyelmezteti a fiát, hogy valaki levelét különleges módon kell küldeni. Például, egy vak néninél üdvözletet kell készítenie, mert az unokája soha nem jött vissza és nem írt semmit, kivéve, amikor egy kis pénzt küldött üres papírral.

Szürkületkor a búzamezőn egy szép lánnyal találkoznak. A helyieknél rizsbort isznak és táncolnak. A fia és a lány arra emlékezteti az idős postást, hogy hogyan találkozott a feleségével és mennyire szenvedett, amikor várta őt otthon. Bűnösnek érzi magát.

Másnap reggeli után megint sietnek. Mivel régen megsérült a lába az apukának a patak hideg vize miatt, a fia úgy kel át a patakon vele a hátán, mint ahogy gyermekkorában az apukája hátán járt piacra. Az idős postás könnye kicsordul. Miután a tűz mellett felmelegednek, a fia azt mondja, hogy ,, Apa, menjünk.” Az idős postás egy ideig nem tudja elhinni, mert soha nem hallotta, hogy a fia apának hívja.

Három napos utazás után hazaérkeznek. Az anyuka pedig ott vár, mosolyogva.

A film jelenete és képi megjelenítése

Ebben a filmben nincs erős vizuális hatás. A valóság és az emlékezet felváltva jelenik meg, szóval a rendező élénkebb és vastagabb színt használ az emlékezetben, hogy fokozza az ellentétet. Bármennyire a film főleg ilyen jelenetet mutat: egyszerű, friss, világos. Általában azt ábrázolja, hogy a zöld hegyekben jár a két postás, olyan mint egy kínai hagyományos tájfestmény. A kínai bambusz fuvola hangjával a jelenet csendes és kellemes atmoszférát alkot.

Film? Próza?

Egy szokásos, drámai konfiktusokkal teli film olyan, mint egy durva folyó, Az ember, a hegy, a kutya pedig olyan, mint egy szelíd patak. Ügyesen kerüli el a gyakori drámai konfliktusokat, és úgy mesél el egy gyengéd történetet, mint ahogy egyszerű prózát írnak az írók. A cselekmény kevésbé fontos, mint a szerepek, jelenetek és érzelmek.

Amikor szerepet ábrázol, bonyolult figurát vagy kapcsolatot nem hoz létre. Például, a vak néni csak ül, hallgat, és nevetve teszi be a levelét a ruhába. Ezenkívül nincs más. A figurája soha sem változik, az a pillanat örökkön-örökké állandó marad.

A szép lány is ilyen. Ő csinos, vidám és kedves. Nincs hibája, és teljesen tökéletes. Egy fajta általános, absztrakt szépséget és szerelmet szimbolizál.

Ezek pedig a tipikus próza figurájának a tulajdonságai.

Egyszerű, de elég megható

Már néhányszor említettem, hogy ez a film egyszerű. (Talán emiatt nem népszerű.) Azért szeretem, mert a valódi érzelmeket egyszerű formán fejezi ki. Három fajta szeretet fellelhető: a fiatalok közötti, a családtagok közötti, az apuka és a fia közötti.

A fiatal postás és a szép lány szerelme hallgatólagos és homályos, de egy kicsit biztos is. A kínai emberek ezt egy szép szóval jelölik: ,,缘” , amely utal a bizonyosságra és a bizonytalanságra is egy kapcsolatban. Az idős postás azt mondja, hogy amikor először találkozott a lánnyal régen, azt hitte, a fia biztosan nem tudna járni az úton, ha látná a lányt. Nagyon szép és tiszta szerelem, ugye? Néhány visszaemlékezésben a fiatal apa és anya szerelmes történetéről is mesél.

Csakhogy amikor az idős postás kérdezi a fiától, ő azt feleli, hogy lehet, nem akar feleségül venni egy hegyi lányt. Az anyukájára gondol. Sokat szenvedett, mert eljött a hegyekből és a postás férj mindig nem kísérhette. Az apának elakadt a szava. Amikor hazaérkeznek, a rendező rövid visszapillantást ad az elmúlt húsz évről. Az anyuka a fiával évről évre a ház előtt fogadta a férjét. A kis fiú felnőtt, de a szülei idősödtek. Úgy gondolom, hogy a családi szeretet meggyógyította a gyakori elválás fájdalmát.

A film többet ábrázol a keleti stílusú szeretetről az apuka és a fia között. Azt mondják, hogy a hagyományos kínai apa nem mindig fejezi ki könnyen a gyereke iránti szeretetét. „ Az apai szeretet olyan, mint a hegy’’, tartja a kínai közmondás. A kínai emberek gondolkodásában, a hegynek a képe nyugodt és csendes, de erős és kemény is. A kínai apa is ilyen. A gyerek általában nem tudja megérteni. Ahogy fokozatosan felnő, az apukája nehézségeit úgy kezdi megismerni, mint ahogy a fiatal postás jár a keskeny hegyi úton vagy ahogy átkel a hideg patakon. Persze, az apuka is meghatódott. Amikor a fia őt felveszi hátára, az idős postás arckifejezése mindent elmond. Ez a keleti emberek különleges érzelme. Erős empátia jelent meg hirtelen, amikor néztem a filmet, és nem tudtam megállítani a könnyeimet.

Következtetés

Szóval, őszintén ajánlom ezt a filmet. Ez egy szép kínai festmény, egy megható történet, és egy remek alkotás a keleti érzelmek valódi ábrázolására.