Az egyetem történetéről dióhéjban

1949-1950  A Sanghaji Orosz Iskola

A Kínai Népköztársaság megalapításával megnőtt az igény az oroszul magas szinten beszélő szakértőkre, akik segíteni tudtak az egykori Szovjetunióra jellemző szocialista struktúra elsajátításában.

Az akkori polgármester, Chen Yi, valamint az akkori Kelet-Kínai Iroda, amely a CPC Központi Bizottságához tartozott és a Sanghaji Területi CPC úgy határozott, hogy egy orosz iskolát hoznak létre a Kelet Kínai Egyetem részeként.

Az iskolát 1949 decemberében alapították meg a Kínai Népköztársaság első idegen nyelvű iskolájaként. Jian Chunfang-ot, a jól ismert orosz fordítót és a Times Publishing House későbbi vezetőjét nevezte ki a Sanghaj CPC Bizottság az iskola első igazgatójának. Az iskola először a Baoshan úton nyitotta meg kapuit, ahol a Jinan Egyetem egyik kampusza helyezkedett el.

Az újdonsült Sanghaji Orosz Iskola az orosz nyelvre, valamint orosz és szovjet irodalomra specializálódott. Az itt végzett diákok elsősorban fordítóként és tolmácsként, valamint orosz tanárként helyezkedtek el.

1950-1952 Sanghaji Idegennyelvi Főiskola

Mivel Kínában megnövekedett az igény a diplomácia, illetve a nemzetközi gazdálkodás területén jártas szakértőkre, az iskola 1950-ben megkezdte az angol nyelvű programot is, valamint nevét Sanghaji Idegennyelvi Főiskolára változtatta, de továbbra is a Kelet Kínai Egyetem részeként működött. Az iskola átkerült a Tiyuhui Keleti útra (a korábbi Jinan Egyetem egy másik korábbi kampuszára), ahol napjainkban a SISU Hongkou kampusza található.

1951 áprilisában megalakult a Keleti Nyelvek és Irodalom Tanszék, amely burmai, vietnámi és indonéz nyelvű programokat kínált.  

1952 márciusában körülbelül 150 diák került át a Nanjing Idegennyelvi Főiskoláról, amely a Politológia Tanszék részeként működött a PLA Kelet-Kína Katonai Részlegen a Sanghaji Idegennyelvi Főiskolára. 1952-re a Sanghaji Idegennyelvi Főiskola teljes értékű főiskolaként működött, 5 különböző nyelven kínált programokat, név szerint orosz, angol, burmai, vietnámi és indonéz nyelven.

1952-1956  A Sanghaji Orosz Főiskola

1952 második felétől bevezették a nemzeti felvételi rendszert, amelyhez országszerte igazodtak Kína felsőoktatási intézményei az Oktatási Minisztérium segítségével. Ennek eredményeképpen a Keleti Nyelvek és Irodalom Tanszék átkerült a Pekingi Egyetemre, az iskolát pedig átnevezték 1952 szeptemberében Sanghaji Orosz Főiskolára, amely egy 3 éves programot kínált. Ugyanebben az évben érkezett a korábbi Szovjetunióból az első szakértői gárda, akik megkezdték tudományos tevékenységüket a főiskolán, valamint orosz olvasókönyv és társalgási könyvek összeállítását vezették. 

Ebben az időszakban a főiskolai szakképzést felváltotta egy új oktatási módszertan. Újra meghatározták a formális tanulás koncepcióját; a tanszéket újraszervezték, hátrahagyva a régi oktatási és kutatási részleget. Ennek a helyét tíz oktatási és kutatási csoport vette át, amelyek olyan specifikus célokra összpontosították munkájukat, mint például nyelvgyakorlat, fordítás, irodalomtörténet és nyelvészet. Új tanterveket vezettek be, valamint a hallgatók nyilvántartása is rendszerezett keretek között folyt, ami szintén sikeresnek bizonyult.

1956 júniusában a tanszék 241 oktatóból állt, közülük 90-en érkeztek a volt Szovjetunióból és 151-en Kínából. 3998 diák volt a főiskola hallgatója 7 évfolyamon, akik közül 2087 diplomázott, hogy orosz szakértőként tölthessen be munkát az országban.

1956-1994  Sanghaji Idegen Nyelvi Intézet

1956-ban az Állami Tanáccsal megegyezve az egyetemet átszervezték és átnevezték Sanghaji Idegen Nyelvi Intézetté, amely ezután négyéves alapképzést kínált angol, francia és német nyelven. 1963. szeptember 12-én a kormány kulcsfontosságú egyetemmé nyilvánította, amely közvetlenül az Oktatási Minisztérium fennhatósága alatt tevékenykedett.

A reformok életbe lépésével valamint a nyitás irányelvének köszönhetően az 1970-es években Kínában kiszélesedett a diplomáciai munka és a nemzetközi kereskedelem, így egyre nagyobb lett az igény idegen nyelven beszélő szakemberekre. 1982-ben az intézet elkezdte átalakítani az intézményi struktúrát az egy tudományterületről (azaz idegen nyelvekről) a több tudományterületet felölelő és gyakorlatorientált képzésre. Ennek folyományaként új főszakok kerültek bevezetésre 1983-tól, például nemzetközi újságírás, nemzetközi kereskedelem, nemzetközi gazdasági jog, nemzetközi könyvelés, kínai mint idegen nyelv, nemzetközi kapcsolatok menedzsment, újságírás és technológia stb. Ezek a főszakok nem csak az idegen nyelvek magas szintű ismeretére koncentráltak, hanem szaktudásra és gyakorlatorientált készségfejlesztésre, valamint önálló problémamegoldásra is. Mindeközben az intézet nagy figyelmet fordított az oktatási rendszer és struktúra fejlesztésére is. 1983 szeptemberében engedélyt kapott a Nemzeti Felsőoktatási Bizottságtól a doktori programok elindítására is angol és orosz nyelvből.

1993-ban a Nemzeti Oktatási Hivatal (jelenleg Oktatási Minisztérium)  és a Sanghaji Önkormányzat segítségével egyike volt azon kínai egyetemeknek és főiskoláknak, amelyek bevezették az ösztöndíjrendszert, valamint a diákhitel lehetőségét. Ezen felül az intézet további reformokat eszközölt, hogy az Idegen Nyelvi Intézet még inkább szolgálni tudja a szocialista gazdasági struktúrát, külpolitikát, nemzetközi kereskedelmet, valamint a kulturák közötti cserét.

1994-től napjainkig  A Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetem

Az Állami Oktatási Bizottság 1994-ben jóváhagyta az intézet átnevezését Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Egyetemre (SISU) és az egyik első egyetem lett, amelyet az Állami Oktatási Bizottság, valamint a Sanghaji Önkormányzat közösen felügyelete alá vont. 1996-ban a SISU megfelelt a ‘Project 211’ elnevezésű értékelésen, amelyet az Állami Oktatási Bizottság végzett, és ezáltal elnyerte a nemzet ‘100 legfontosabb egyeteme a 21.században’ címet.

2000-ben egy új kampusz épült a Sanghaji Songjiang Egyetemi Városban, ahova átköltözött minden alapképzésben, illetve posztgraduális képzésben részt vevő elsőéves diák. A Songjiang Kampusz bővelkedik a külföldi stílusú épületekben, és egyre inkább a nemzetközi tehetségek bázisává növi ki magát.

2007 januárjában lett hivatalosan a SISU mottója az ‘Integritás, jövőkép és tudományos kiválóság’, amely az egyetem szellemiségét közvetíti.

2013 novemberében az Oktatási Minisztérium elfogadta a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok egyetem szabályzatát.

Az átfogó oktatási reform elmélyítése érdekében 2014 májusában a SISU szlogenje az ‘Értsd meg a világot és fordítsd a jövőbe’ lett. Misszióját pedig következőképp fogalmazta meg: ‘Célunk felkészíteni a jövő tehetségeit az átfogó fejlődésre, hogy nemzetünk igényeit minél hatékonyabban tudják szolgálni, hogy előremozdítsák a társadalmi fejlődést, illetve, hogy személyes kommunikációt tudjanak biztosítani Kína és a világ többi része között’.

2015 novemberében a SISU elindította az úttörőnek számító “Multilingual +” stratégiát.

2016 júliusában a ‘Világszínvonalú egyetem a globális és lokális tanulásért’ lett az egyetem irányelve. Az intézmény elkötelezte magát a ‘Multilingual +’ tehetségek mellett, akik legalább két idegen nyelvet beszélnek magas szinten, nagyszerű interkulturális kommunikációs képességekkel rendelkeznek és interdiszciplináris képzésben vesznek részt, amely különbféle tudományterületeket köt össze a regionális tanulmányokat alapul véve.

2017 decemberében a SISU-t az ‘ Első osztályú egyetem’ elismeréssel illették a MOE Első Osztályú Egyetemek Kezdeményezés (MOE’s Double First-Class University Initiative) keretében. Októberben az egyetem négy intézete, beleértve a Sanghaji Nemzetközi Vezetés és Regionális Tanulmányok , valamint a Kínai-Arab Kutatási Intézet a Reformokért és Fejlődésért Intézeteket, említésre került Sanghaj akciótervében, hogy részt vegyenek és támogassák a B&R kezdeményezést.

Az elmúlt 70 évben a SISU egy monodiszciplináris orosz iskolából egy több tudományterületen működő idegen nyelvi intézetté nőtte ki magát, s amely mára egy magas presztízsű nemzetközi egyetemmé vált. Számos kiemelkedő szaktudással rendelkező tehetséges fiatalt képzett az egyetem az országnak, akik a világ minden táján megállják a helyüket, valamint jelentősen hozzájárulnak Kína gazdasági és társadalmi fejlődéséhez és a világ minden tájáról érkező emberekkel történő barátságos viszony kialakításához. 

Megosztás: