dőnként megjelenik néhány új és érdekes szókincs a közösségi oldalakon. Ezek a látszólag egyszerű, rövid életű szavak nemcsak gazdagítják és szórakoztatják a mindennapi életünket, hanem reprezentálják egy bizonyos időszakban az emberek életmódját és a társadalom divatirányzatait is.

Most vessenek egy pillantást az ún. "Versailles-irodalom"-ra, amelyet gyakran használtak a közelmúltban a WeChat Moments alkalmazásában.

Amikor beszélgetnek a Versailles-ról, először a Franciaországban levő csodálatos Versailles-i palotára gondolnak, ami a világ öt legnagyobb palotájának egyike. Az ősi arisztokrácia nemességét, luxusát és eleganciáját szimbolizálja, és ezért kibővítették az elnevezést "Versailles-i irodalomra".

A "versailles-i irodalom" a közösségi oldalakon a felhasználók által közzétett szöveg, ami a felszínen tele van panaszkodással, de valójában sikert mutatnak fel. Az emberek azt remélik, hogy ezeken az elégedetlenségeken keresztül véletlenül megmutatják saját egyéniségüket másoknak.

Az írás általában a következő három jellemzővel rendelkezik:

1. Úgy tűnik, hogy panaszkodnak és undorodnak.

2. Színlelve mások véleményét kérdezik, de maguk válaszolnak arra. Ezt különösen a WeChat Moments-ben láthatjuk.

3. A harmadik személy értékelését rugalmasan használják. Kölcsönveszik mások szavait, hogy megdicsérjék magukat, de úgy tesznek, mintha nem értenének egyet mások bókjával.

Közülük van egy legjellemzőbb példa: "A férjem egy rózsaszínű Lamborghinit adott ajándékba nekem, de szerintem ez a szín túl csúnya. Hogyan mondhatnám meg neki, hogy nem szeretem ezt a színt?"

Amikor olvassák ezeket a szavakat, vannak olyan emberek, akik csak viccesnek és nevetségesnek találják, de vannak olyanok is, akik hisznek benne, így szomorúak és szorongók lesznek, és jobban fogják szégyellni magukat.

Valójában ezek a hamis szövegek a kortárs fiatalok általános pszichológiáját tükrözik. A modern társadalom tele van anyagi vágyakkal, és a fiatalok hajlamosak a pénz és a hírnév űzésére. A legtöbb Versailles-irodalmat író ember célja az, hogy ezzel a módszerrel hibátlan és arisztokratikus életet teremtsenek, mint az álmukban. De az is lehet, hogy a gazdagok, akik jobban szeretnek pénzt költeni szórakozásra, őszintén meg akarják osztani életüket a szegényebbekkel, hogy büszkeségüket és felsőbbrendűségüket teljes mértékben kielégítsék.

Ha alaposan belegondolunk, nem nehéz kitalálni, hogy a legtöbb Versailles-nemes nem erélyes és magabiztos. Mivel tisztában vannak jelentéktelenségükkel és hétköznapiságukkal, proaktívabban fogják használni a beszédjogot, hogy megmutassák és meghatározzák önmagukat. Tiszteletre és elismerésre vágynak, de nagy a bizonytalanságuk ezzel kapcsolatban, ezért ezt a megközelítést alkalmazzák.

Bár a tökéletesség hajszolása olyan hozzáállás, amire mindenkinek törekednie kellene, de a való életben nem igazán tudják elérni a tökéletességet, így nem szükséges szándékosan illúziókat építeni, hogy becsapják magukat és másokat.

Valójában nemcsak az anyagi élet gazdaságára kell vigyáznunk, hanem figyelnünk kell szellemi világunkra is, például többet olvasnunk és tanulnunk, hogy gondolkodásunk tovább fejlődhessen. Ha így teszünk, még akkor is boldogok lehetünk, ha nincs elég pénzünk egy rózsaszínű Lamborghini vásárlásához.