Kelet-Ázsiában elhelyezkedő nagy birodalom, Kína több ezeréves hosszú történelemre tekinthet vissza. Nyelvünk írásjegyeit, mint a régi egyiptomi betűk, természet elemeinek az alakja alapján alakították Cangjie és mások kb. 5000 évvel ezelőtt, így nemcsak kiejtése és fogalma, hanem az alakja is finom értelmi meg érzelmi árnyalatokat tud kifejezni.

Az órán azt tanultuk a tananyagból, hogy Kosztolányi Dezső szerint csak akkor lehet szép egy szó, amikor mind fogalmilag és hangtanilag hozhat jó érzést az embereknek. Ez igaz, vele merőben egyetértek, de ami kínai nyelvet, vagy mondjuk a kínai írásjegyet illeti, az is rendkívül döntő, hogy milyennek néz ki a karakter.

Habár egyetértek Kosztolányi Dezső véleményével, mégis azt szeretném említeni, hogy sajnos még nem tudjuk közvetlenül alkamazni az ő teóriáját. A magyarban szótaghangsúly nincs, azaz „sheng diao” kínaiul. Például, ha magasabban hangon ejtjük ki a „ma” szót, az „ezt a napot” jelenti. De ha mélyebben ejtjük ki, nem lenne semmi gond. A kínaiban pedig más a helyzet. A kínai szavak pontos jelentése mind a hangon és a karakteren alapszik, ezért, ha változik a hangsúly, nagyon lehetséges, hogy a jelentés, fogalom is teljesen különbözik.

Szóval a fenti szabályok szerint, nem más, mint e tíz szó mellett döntök:

自由、长江、神祇、墓地、水流、平等、灯塔、鱼鳞、香芽、家去

A 自由 szabadságot jelent, a 平等 pedig egyenlőséget. E két szónak legszebb része a fogalma. A szabadság és az egyenlőség az emberiség legmagasabb és legtisztább kívánsága. Szabadság és egyenlőség nélküli társadalomból nem születhet igazi modern ember.

A 长江 Jangce-folyót jelenti. Azért választottam ezt a szót, mert hangtanilag rímes a szó, így tökéletesen működik a ritmusa. Ez a szó két karakterből áll, a Chang és a Jiang. Mind a két karakter „ang”-gal végződik. Ilyen rím a kínai költemény egyik legfontosabb jellemzője.

Azért döntök a 神祇, a 灯塔 és a 墓地 mellett, mert a képábrázolásra való képessége rendkívül kiváló. Amikor e három szót hallom, holmi vallási, istenes kép jelenik meg előttem.

Alakja miatt választottam a 鱼鳞 szót. Mind a két karakterében a 鱼 írásjegy látható. Sőt, a második karaktere bal része pont úgy látszik, mint egy hal. A 米 a hal feje, a 舛 pedig a farka. Sőt, szép ennek a szónak a kiejtése is. Az ü és az i mind magas magánhangzó, tehát – habár nincs rendszeres magánhangzóharmónia a kínaiban – e szónak két karaktere megfelel a magyar magánhangzó-harmóniának.

Bárki tudja, aki kínaiul beszél, hogy a kínai nyelv nagy fogalom, és Kínán belül minden területen saját nyelvjárás van. Az utolsó két szó mandarin helyett a shangdongi (qingzhoui) nyelvjárás kiejtése szerint szép. A 香芽-nak kiejtése xiàng ya, a 家去-é pedig jià qi. Ezenkívül e két szó a családi élethez kapcsolódik. 香芽 kínai mahagónifa új rügyét jelenti. Minden tavasszal savanyúságot készítenek a családok 香芽-ból. A 家去 pedig szó szerint azt jelenti, hogy hazamegy.