an Mao egy kínai kortárs író és utazó, aki 1943. március 26-án született Csungkingban. 1948-ban a szüleivel költözött Tajvanra. San Mao már fiatalon nagyon szeretett könyveket olvasni. Ötödik osztályos korában már elolvasta A vörös szoba álma című regényt, és a középiskolában a piacon levő szinte összes világhírű regényt elolvasta. De sajnos abban az időben a legtöbb tajvani tanár szigorú volt, és a tanulási légkör is nyomasztó volt. A tanár gyakran megverte San Mao tenyerét az órán a gyenge teszteredményei miatt. San Maonak a tanulás miatti nagy nyomás, a tanárok bizalmatlansága és megalázó oktatása miatt súlyos mentális betegsége lett.

A középiskola második évében San Mao szabadságot kért az iskolától és ősi költészetet és angolt tanult a saját szülei vezetésével, illetve sok festőnél tanult festészetet is. Az egyik festő, Gu Fusheng tanárúr észrevette, hogy San Mao tehetsége nem a festészetben, hanem az írásban rejlik. Ezért ajánlotta őt Bai Xianyong írónak. Az írás visszaadta San Mao önbizalmát, és a hét évig tartó, magára kényszerített elszigeteltség után San Mao 20 éves korában végre újra felfedezte az élet örömét.

1964-ben San Mao a Kínai Kulturális Egyetemen filozófia tanszékén tanult, és kitűnő volt tanulmányaiban. 1967-ben San Mao Spanyolországba ment, hogy egy madridi egyetemen tanuljon, és megismerkedett a nála nyolc évvel fiatalabb Joséval. San Mao a felnőtté válás és az idegen iskolába járás tapasztalatait írásban rögzítette az Esős évszak soha többé nem jön el című esszégyűjteményében. 1970-ben San Mao visszatért Tajvanra, és a Kínai Kulturális Egyetem német és filozófia tanszékén tanított.

1972-ben San Mao elfogadta egy némettanár lánykérését, de sajnos a vőlegénye hirtelen meghalt. Ezután ismét Spanyolországba utazott egyedül, s újra találkozott Joséval, akivel egymásba szerettek. 1973-ban San Mao meghívta Josét, hogy utazzon vele a Nyugat-Szaharai-sivatagba, ahol egyszerű esküvői szertartás keretében házasodtak össze. 1976 májusában San Mao kiadta A Szahara története című esszégyűjteményét, amely Joséval a Szahara sivatagban töltött életét és személyes érzéseit mesélte el. 1979. szeptember 30-án José búvárbalesetben meghalt, és San Mao szülei támogatásával visszatért Tajvanra.

1981-ben San Mao úgy döntött, hogy véget vet 14 éves vándorlásnak idegen országokban, és Tajvanon telepedett le. 1982-ben a Kínai Kulturális Egyetem Kínai Tanszékének docenseként kezdett oktatni, és „regényírást” és „prózatanfolyamot” tanított, amelyeket a hallgatók örömmel fogadtak.

1984-ben a méhrák miatt San Mao lemondott az egyetemi munkáról, és Amerikába ment műtétre. 1991. január 4-én reggel 47 évesen San Mao öngyilkos lett.